Para(noid)jelenségek

2011. május 09. 08:46

Hát vagyok én olyan fontos, hogy poloskát helyezzenek el a lakásban?

2011. május 09. 08:46

„Néhány héttel ezelőtt éppen megérkezett a fiatalember, aki felajánlotta, hogy elvisz bennünket (feleségemet meg engem) kocsival Békásmegyerre, ahol is egy ünnepségre voltunk hivatalosak; indulni akartunk, s hirtelen arra gondoltam, hogy az ünnepségen bizonyára nekem is a közönség elé kell lépnem, így a kis szobában a fogason függő öltönyöm zakóját magamra kaptam. Helyesen cselekedtem, tényleg ki kellett lépnem a közönség elé, s ha nincsen rajtam a zakó, még a fentebbi oben (halbwegs) ohne jelenség állott volna elő. Midőn hazaérkeztünk, s a zakót éppen levetőben voltam, feleségem megjegyzi, hogy rajta felejtettem a tisztítócédulát. Mit? - kérdem. Én öltönyt még soha életemben nem vittem tisztítóba. Csakhogy tényleg rá volt öltve egy minden kétséget kizáróan tisztítócédulának minősítendő valami. Nézem, nézegetem az öltönyt, s mondom feleségemnek: - Te, ez nem az én öltönyöm. Szó szót követ, nézem, megvan-e a sajátom a szekrényben, hát mit tesz isten, megvan. Két fekete öltönyöm van. Holott egyet is ritkán szoktam hordani.

Hogy került ide a második? Valaki belopta. No de kicsoda? Az öltöny lakásomba kerülésének nincsen ésszel felfogható oka. Hacsak... Hacsak hosszas betegállományom során nem járt valaki a lakásomban. No de kicsoda? - ismétlem meg a buta racionalistákra jellemző kérdő mondatot. Miért ne kerülhetett volna második öltönyöm - az enyém már; ha a tolvaj kilop valamit, akkor az a valami sajnos már az övé, ha a tolvaj belop valamit, akkor az a valami sajnos már az enyém (kicsit középkorias ez a felfogás, de sebaj) -, szóval miért ne kerülhetett volna az öltöny anélkül a lakásomba, hogy ott járt volna valaki, s miért kellene nekem tudnom, hogy ki az a valaki, aki - ami józanságom el nem veszítem, így kell gondolnom - nem is járt ott? Heherészve mondom a feleségemnek, s mesélem később mindenkinek: valamelyik titkosszolgálat szegény szerelője, mielőtt elrejtette volna a poloskát a lakásban, elment a tisztítóba elhozni az öltönyét, melyet aztán itt felejtett. De nem gondoltam ám én ezt komolyan. Hát vagyok én olyan fontos, hogy poloskát helyezzenek el a lakásban? Meg hát még mindig nem tanulták meg a titoknokok, hogy nekem ami a szívemen, az a számon, elmondok én mindent, amit gondolok, a nyilvánosság előtt is, nemcsak a saját lakásomban a négy fal között. Marhaság az egész, meg hát miért is keresek hirtelen egy elég képtelen, bár racionális magyarázatot valamire, amire igazából nincsen magyarázat?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 37 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Biedermann
2011. május 09. 19:49
Túl nagy a képzelőerő a Lukács csődörök körében,de nemsokára Ők is fognak találkozni Thomas Mannal.Addig marad a becsomagolt rettegés és falazás Heller Ágnesnak
tributum
2011. május 09. 18:06
- MEGVAN A ZAKÓÓÓM!!! - Szóval te csórtad el vén hülye, én meg majd' megfagytam hazafelé a kocsmából. Persze pénz az nem volt benne egy fillér sem, mi? - Tudod mit, akkor most már legyen a tiéd, vissza ne hozd, fel nem venném többet...!
magnamater
2011. május 09. 17:06
Köszönjük a szórakoztató detektívtörténetet, de folytatni kellett volna: a cédula alapján elmenni a tisztítóba, kikérdezni az alkalmazottakat,ki adta le vitte el, hogy nézett ki, rendőrségre vinni,DNS mintát keresni rajta, utána nyomozni,milyen bűnügybe akarják belekeverni etc. Így, félbehagyvan, nem sokat ér.
drieno
2011. május 09. 12:42
"Két fekete öltönyöm van. Holott egyet is ritkán szoktam hordani." Kapaszkodj meg vulgármarxista: két öltönyt nem hord egyszerre az ember, ha kettő van, nem azért van kettő!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!